Olvasom a neten, hogy Barcelona után ezerszer is gondoljuk meg, hogy külföldre utazzunk. Zárkózzon be a világ? Ne tegyük ki a lábunkat otthonról? Ne menjünk ki a Duna-partra tűzijátékot nézni? Álljon meg az élet?

Gondolhatnánk, a terroristáknak éppen ez a céljuk. Szerintem nem. Ők elvakultan, kegyetlenül gyilkolnak, nem a logika irányítja mindazt, amit csinálnak. A tervszerűség legfeljebb azok fegyvere, akik kitervelik a támadásokat, akik egy lépéssel előrébb járnak azoknál, akik megpróbálnak védekezni ellenük.

A barcelonaihoz hasonló tragédiák után mindig felerősödik a tehetetlen harag miatt dühöngők hangja. Számon kérik, hogy a terrorelhárítás, katonaság, csendőrség, rendőrség, titkosszolgálat miért volt töketlen. Nem értik, hogy miért mindig csak a gyilkolás után derül ki, hogy a tettest korábban már megfigyelték.

A világot nem az észak-koreai őrült diktátor tartja sakkban, hanem azok a bevetésre bármikor kész gazemberek, akik - akármennyire nem akarjuk elhinni - köztünk élnek. Nem az atomháború a rém, hanem egy utasszállító gép vagy egy mellettünk elhúzó furgon. Itt tart a világ.

Könnyű azt mondani, hogy ne hátráljunk, ne ijedjünk meg! Persze ne hátráljunk és ne ijedjünk meg! De... Aki túlélt ilyen támadást, az többé nem lesz ugyanaz az ember, mint előtte.

Barcelonában eddig kétszer turistáskodtam. Mindkétszer a La Rambla közvetlen szomszédságában volt a szállodám. Mindkétszer naponta többször végiggyalogoltam a La Ramblán, mentem a tengerhez, vettem jegyet a Barca soros meccsére, bámészkodtam a tömeg sodrásában. Százával húztak el mellettem az autók, furgonok. Mindkétszer beültem valahová egy könnyű vacsorára, egy korsó sörre vagy egy Sangriára.

És biztos vagyok benne, hogy legalább még egyszer vissza akarok menni Barcelonába. Nem civil kurázsiból, nem azért, hogy bizonyítsam: én aztán nem félek!

Hanem azért, mert annyi minden van, amit még nem láttam. Sajnos lesz majd új "látnivaló" is. Mert biztos vagyok benne, hogy a La Ramblán lesz valamilyen emlékhely az áldozatokért. Gondolom, ott állva összeszorul majd a szívem. Sírni a túlélőknek is szabad.