Szőnyi Ferenc 43 évesen kezdett el komolyan sportolni. Kerékpározás, futás, úszás. Tíz évvel később már sokkal többet ért, mint amit ép ésszel fel lehet fogni, de még mindig van egy csomó terve. Nekem őrültség mind, de neki egyszerű feladatok sora.

Feri tehet arról, hogy most nem érzem igazán jól magamat a bőrömben. Na ja, ha 43 lennék, most én is belevágnék, de 60 előtt néhány szűk körrel, hogyan vegyek elő csukát? Sehogy! Hát ezért érzem rosszul magam. Mert bele lehetne vágni. Minimum plusz 15 kilóval nehezebben, sajgó bal térddel, vacakoló jobb bokával - és az örökös nyavalygással.

Hihetetlen hátrányban vagyok. Bicajozni nem tudok. Még 4 éves sem voltam, amikor apám egy életre elintézte, hogy a kerékpárt széles ívben elkerüljem. Tanítás gyanánt leeresztett egy lejtőn. Nem részletezem. Az össze-visszaragasztgatott lábamat és kezemet, felhorzsolt homlokomat sem, anyám rikácsolását apámra pedig végképp nem.

Futni mindig utáltam. Akkor is, amikor fociztam. Pedig futás nélkül elég problémás a foci. Azt gondolom, nem találom a ritmust, semmi élvezetet nem találok az egészben. Még akkor sem, amikor a futás végére érek.

Úszás? Hosszú Katinka sírógörcsöt kapna, ha látná. De nem látja. Nem vagyunk egy medencében.

És akkor itt van Szőnyi Feri, aki anno hobbiból pattant nyeregbe. Aztán azt mondták neki, ha ennyire jól kerekezel, biztos futni is jól tudsz. Jól tudott. S ha már futsz is, miért nem úszol? Az még kell a triatlonhoz. Történetesen Feri nem tudott úszni. De egyetlen éjszaka alatt megtanult. Kénytelen volt. Egy hónapra rá triatlon versenye volt.

Szőnyi sokaknak lehet példakép, nekem most a hüledezésem élő bizonyítéka. Példa arra, hogy fel kell állni, el kell indulni, futni kell, úszni kell, ja, a biciklit sem lehet kihagyni. Meg kellene próbálni! 60 év? Plusz 15 kiló? Éppen ezért. Megyek, keresek egy jó csukát. Amivel akár vízen járni is lehet.